Az a pillanat jár a fejemben, amikor meghoztam egy fontos
döntést, amely megváltoztatta a mindennapjaimat. Neeeem, nem fogyózok! Továbbra
is eszek húst, imádom a hamburgert, a whiskyt, a kávét.
Éppen két éve döntöttem úgy,
hogy otthagyom az állásom és kizárólag a fényképészetből - főállású vállalkozóként
- élek majd. Pontosan tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt is tudtam, hogy nagyon
szerethető ez az életforma. Szabadúszó fényképész! Az első héten meg is fogadtam,
többé nem leszek alkalmazott! (Na, nézzük meg, mit mond két év múlva, igaz?)
Egyébként nagyon emlékszem a környezetemben élő emberek
szavaira, mert sokan bátorítottak jókívánságokkal, kedves gondolatokkal is, többen
az alábbi mondatokkal próbáltak inspirálni:
„Biztos meg fogsz élni? De hát már mindenki fotós!
Legfeljebb, ha nem megy, majd visszamész dolgozni.” – köszi.
Tényleg inspirált, megnyugtatott. Mert ilyenkor visszagondoltam
fotós pályafutásom korai szakaszára, amikor még képzetlen, totál amatőr fotósként
ügyetlenkedtem… és ezen változtatni
akartam… és változtattam is! Megnyugtatott, hogy áldoztam a szakma
kitanulására, a szakkönyvekre, az egyéb szakmai forrásokra, és sikerült némi
alapot építenem, mert tudtam (vagy szakmabeliek finoman rávezettek), hogy ez a minimum,
mielőtt kiakasztom a cégtáblát. Sokak szerint ezek csak lelki (banális) dolgok,
felesleges kiadások és ettől nem lesz valaki jobb fotós. Fene tudja, mindenki maga
döntse el. Én nagyobb
biztonságban éreztem induló vállalkozásomat és jobb volt úgy aludni, hogy nem kísért éjjelente a hálószobámban egyetlen kereskedelmi szerv sem.
„Biztos meg fogsz élni? De hát már mindenki fotós! Legfeljebb, ha nem megy,
majd visszamész dolgozni.” – Köszi, nem megyek.
Eltelt két év. Nem könnyű év. Hol tartok most? Jó előre tele a naptáram. Küzdök, dolgozok, remekül vagyok!
Két
fotózás között van egy kis időm szusszanni, falatozni és elmélkedni: megszüntetett
fényképész iskolák… változó kereslet... változó igények és igénytelenségek... esélyegyenlő(tlen)ség... hogyan tovább? Trendek, egyen stílusok, egyen
presetek, egymást másoló egyen photography-k. Clarity lett a legjobb barátunk... (Mindebben feloldva azért megtalálható néhány kivétel, minőségi és következetes fotósmunka.) Szép... Úgy látom, ez kell a Világnak.
Falatozok tovább... desszertnek
meg itt van a húzós adófizetés, folyamatos eszközfejlesztés, önfenntartás. Remélem, másnak is ilyen jó.
Hogy meg tudok-e élni? Itt vagyok! Fényképész vagyok! :)