2015. június 25., csütörtök

"...ha nem megy, majd visszamész dolgozni"


  Az a pillanat jár a fejemben, amikor meghoztam egy fontos döntést, amely megváltoztatta a mindennapjaimat. Neeeem, nem fogyózok! Továbbra is eszek húst, imádom a hamburgert, a whiskyt, a kávét. 

Éppen két éve döntöttem úgy, hogy otthagyom az állásom és kizárólag a fényképészetből - főállású vállalkozóként - élek majd. Pontosan tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt is tudtam, hogy nagyon szerethető ez az életforma. Szabadúszó fényképész! Az első héten meg is fogadtam, többé nem leszek alkalmazott! (Na, nézzük meg, mit mond két év múlva, igaz?)
Egyébként nagyon emlékszem a környezetemben élő emberek szavaira, mert sokan bátorítottak jókívánságokkal, kedves gondolatokkal is, többen az alábbi mondatokkal próbáltak inspirálni:
„Biztos meg fogsz élni? De hát már mindenki fotós! Legfeljebb, ha nem megy, majd visszamész dolgozni.” – köszi.
Tényleg inspirált, megnyugtatott. Mert ilyenkor visszagondoltam fotós pályafutásom korai szakaszára, amikor még képzetlen, totál amatőr fotósként ügyetlenkedtem…  és ezen változtatni akartam…  és változtattam is! Megnyugtatott, hogy áldoztam a szakma kitanulására, a szakkönyvekre, az egyéb szakmai forrásokra, és sikerült némi alapot építenem, mert tudtam (vagy szakmabeliek finoman rávezettek), hogy ez a minimum, mielőtt kiakasztom a cégtáblát. Sokak szerint ezek csak lelki (banális) dolgok, felesleges kiadások és ettől nem lesz valaki jobb fotós. Fene tudja, mindenki maga döntse el.  Én nagyobb biztonságban éreztem induló vállalkozásomat és jobb volt úgy aludni, hogy nem kísért éjjelente a hálószobámban egyetlen kereskedelmi szerv sem.

„Biztos meg fogsz élni? De hát már mindenki fotós! Legfeljebb, ha nem megy, majd visszamész dolgozni.” 
– Köszi, nem megyek.
Eltelt két év. Nem könnyű év. Hol tartok most? Jó előre tele a naptáram. Küzdök, dolgozok, remekül vagyok!
Két fotózás között van egy kis időm szusszanni, falatozni és elmélkedni: megszüntetett fényképész iskolák… változó kereslet... változó igények és igénytelenségek... esélyegyenlő(tlen)ség... hogyan tovább? Trendek, egyen stílusok, egyen presetek, egymást másoló egyen photography-k. Clarity lett a legjobb barátunk...  (Mindebben feloldva azért megtalálható néhány kivétel, minőségi és következetes fotósmunka.) Szép... Úgy látom, ez kell a Világnak.
Falatozok tovább... desszertnek meg itt van a húzós adófizetés, folyamatos eszközfejlesztés, önfenntartás. Remélem, másnak is ilyen jó.
Hogy meg tudok-e élni? Itt vagyok! Fényképész vagyok! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése